James Varíety cikk - James, mint dr. Watson

Mint ígértem, itt is van az első cikk! :)


James Maslow, a Big Time Rush sztár fel fog tűnni a nagy képernyőn a jövőben bemutatandó Wild for the Night-ban, és aláírta, hogy eljátssza dr. Watsont a Sherlock Holmes utolsóm színpadi verziójában.

Mellette feltűnik David Arquette a színdarab nemzeti turné bemutatóján, az értelmezése haszontalan, hogy nemrég bejelentették, hogy a szintén sztár Renee Olstead (Still Standing, The Secret Life of the American Teenager) is szerepel. Mikor a színész kezdetben játszotta Watsont, Michael Trevino (Vámpírnaplók) kirúgta őt a Sherlock Holmesból, és a rendezők Maslowot közelítették meg. 

Azt mondtam: ,,Ó, ez az!" - emlékezett vissza Maslow. ,,Hiányzik a turnézás. Az, hogy folyton úton vagyok és megnézni az országot, találkozni a rajongókkal, hiányolom ezt. És a színház egy a legnehezebb a dolgokból, amiket csinálhatok, szóval izgatott vagyok, hogy próbár tehetem, hogy meg tudom csinálni."

Maslownak azelőtt turnéja volt a Big Time Rushsal, a legtöbben nemrégen voltak érintettek a turnén 2014-ben. A képernyős tekintélye tartalmazza Sony Crackle sorozatát, a Sequestered, azonkívül főszerepét a Lifetime V.C. Andrews adaptációjában, a Seeds of Yesterdayben.

Greg Kramer írta és Andrew Shaver rendezte, az észak-amerikai bemutató turné kezdése a Sherlocknak a Richardo Montalban Theater-ben lesz, Los Angelesben, október 15-én, a messzebbi megállókkal, amik Toronto, Chicago és Washington D.C. Nincsen tervük a new york-i bemutatótól kezdve.

A bemutatót folyamatosan próbálják, és Maslow mondta, hogy a munkája még mindig fejlődik a hozzáállásában Watsonnal. ,,Ő kis mértékben elegánsnak indult, de most azon gondolkodunk, hogy egy kicsit Kelet-Londonosabbá tesszük" - mondta.





Forrás

James, mint dr. Watson

James fogja játszani dr. Watsont a Sherlock Holmesban, és találtam néhány érdekes cikket, szóval azokat a napokban hozni fogom. Ez amolyan kis sorozat lesz, ha minden jól alakul, az első cikket, már ma ki tudom tenni. Előre is sajnálom a szörnyű fordítást, majd beteszem a forrást, és akkor az eredetit is meg lehet tekinteni.

The End

Ezennel ezt a blogot bezárom. Nem hozok bejegyzéseket, mert rájöttem, hogy nekem egy ilyen blog vezetésére most nincs időm. Még mindig Rusher maradok természetesen, és akik kíváncsiak arra, hogy a fiúk mit csinálnak, akkor lájkoljátok a Facebook oldaluk, kövessétek őket Instagramon vagy Twitteren, ahol napi szinten szoktak osztogatni képeket!

De így utólag, a Rusherek tartsanak össze!

Happy birthday Carlos!

Tudom, tudom, hogy tegnap volt, de akkor sajnos nem voltam gépközelben, de most bepótolom. 

Tegnap ünnepelte Carlos 26. születésnapját! Nagyon boldog születésnapot kívánok neki! 

Kendall interjú a Popcorn Csajokban

A nemrég megjelent Popcorn Csajok címlapjára került Kendall, és egy interjú is készült vele. Gondoltam, hogy ha esetleg valaki nem tudná megvenni  az újságot, akkor se maradjon le, így leírom. 

Kendall 6 évesen egy Chex reklámban szerepelt a képernyőn. Később több sorozatban is szerepelt, mint például a Vészhelyzet, CSI: Miami. A nagy áttörést és a nemzetközi ismertséget a Big Time Rush című sorozat hozta meg, amiben Kendall Knight karakterét alakította, a Nickelodeon sorozatában. Időközben, a legjobb barátjával, Dustin Belt-tel , megalapították a Heffron Drive bandát. Azért lett a nevük Heffron Drive, mert ott találkoztak először. Az idén megjelent akusztikus albumukról beszélgettünk Kendall-lel.

Nagyon vártuk már ezt az albumot!

Köszönöm! Én is nagyon vártam. Rengeteg munka fekszik benne, úgyhogy örülök neki. Jó érzés volt dolgozni rajta.

Honnan jött az ötlet egy akusztikus album elkészítésére?

Ha az ember olyan zenéken nő fel, mint én, ez gyakran felötlik az eszében. Rengeteg pop-punk zenekart hallgattam - még akár emo zenekaroknak is lehetne nevezni őket - amelyek gyakran akusztikus hanganyagokat készítettek a már meglévő számaikhoz. Erről mindig is azt gondoltam, hogy egész menő. Az én zeném nem annyira emo-s, mint amilyeneket régen hallgattam, de mégiscsak ugyanaz. Mindig is úgy gondoltam, hogy jó lenne akusztikus változatot készíteni mindegyikből. Plusz, én igazság szerint mindig akusztikusan játszom, mert a zenekar ide-oda hurcolászása pénzbe kerül.

A Happy Mistakes Unplugged albumban ugyanazok a dalok találhatóak, mint az eredeti albumban, csak akusztikusan.

Pontosan. A Happy Mistakes delux változata 16 számból áll, a hagyományos pedig 11-ből, de az egyik csak egy másfél perces közjátékféleség. Tulajdonképpen fogtuk és lemásoltuk az eredeti hagyományos albumot a 11 számmal együtt, de kihagytuk belőle a közjátékot, mert ez egy elég fura szintetikus darab. Abból nem csináltunk akusztikus változatot. Tehát  10 dalból áll, és a számok sorrendje sem változott az eredeti albumhoz képest, de mindegyik egy kicsit más.

Belehallgattál már a Punk Goes Acoustic albumokba?

Igen, természetesen! Azokról beszéltem az előbb... Az egyik kedvenc számom Taking Back Sunday-től a ,,Cute Without the E". Az erősítő nélküli verziója - nyilván több változata is létezik - már jó ideje a mobilomon van, és őszintén szólva, elég furcsa, mert vannak benne borzalmas részek, de pont ez teszi ilyen nagyszerűvé. Úgy hangzik, mintha egyáltalán nem érdekelné őket a dolog, és ha jól emlékszem egy hotelszobában vették fel. Ez az egyik legnagyobb kedvencem.

Az akusztikus albumodat valamilyen izgalmas helyen vetted fel?

Igazság szerint az otthoni stúdiómban rögzítettem. A TOLBooth Records a lemezkiadóm, és ez az a stúdió, amit minden más előkészítésére építettem. Ez volt az első olyan munkám, amit 100%-ban otthon végeztem. Ezért vagyok ennyire oda érte. A másik ok, hogy elképesztő mennyiségű munka fekszik benne, amit producerként akartam vállalni. Egyértelmű, hogy Dustin-nak is óriási szerepe volt az elkészítésében. De ez egy olyan dolog, amiért teljes felelősséget akartam vállalni, a végén pedig egész jól sikerült. Kicsit ironikus, mert a kedvenc zenéim rendszerint elektronikusak valamilyen szinten. Akárhányszor akusztikusan játszom emberek előtt, mindig azt hallom, hogy ,,Annyira imádom!" Én meg azt gondolom, hogy ,,oké, rendben. Örülök, hogy az eredeti verziók helyett - amelyek felett órákat ültem - az akusztikus változat tetszik.! Szerintem elég érdekes.

Szerintem óriási elismerés ez valamilyen szinten. Ez azt jelenti, hogy jól szólnak a dalaitok csak egy gitárral és semmi mással.

Köszönöm. A ,,Had to be Panama"-n kívül az egész albumban csak egy énekes van. Semmi zenei aláfestés. A megannyi hang, amit hallasz, mind egyetlen énekes az egész dal alatt. Ez olyasvalami, amit mindig ki is akartam próbálni. A pop kultúrában nyilván van aláfestés, és hasonlók. Rengeteg embernek van különböző technikája, de én minél kevesebbet akartam alkalmazni, ezélrt csak arra az egy énekesre használtuk fel - illetve egy vendég előadóra.

Az akusztikus változatok közül van kedvenced?

Rengeteg elő koncertet vállaltam nemrégiben, szóval elég sokszor eljátszottam öt bizonyos számot. Sokkal jobban megismertem azokat, amelyeket a legtöbbször játszottam - az ,,Art of Moving On" is egy olyan dal, amit nagyon szeretek akusztikusan játszani, mert nagyon bele tudom élni magam az éneklésbe. Ez nem vonatkozik minden gitárosra, de vannak olyan részek a gitározásban, amelyeknél elég nehéz egyszerre énekelni és játszani is. Amikor egy olyan szám jön, ahol pihenhetek egy kiccsit, és oda tudok figyelni az éneklésre, azokért nagyon hálás vagyok. Az ,,Art of Moving On" az egyik ilyen, és épp ezért nagyon imádom.

Az interjú ennyi lenne, de a másik oldalon érdekességeket olvashatunk Kendallről, így azokat is bemásolom.

- Kedvenc tv showja: Family Guy

- Kedvenc virága: napraforgó

- Kedvenc sport: futball és úszás

- Kedvenc szuperhős: Pókember

- Kiválóan gitározik, zongorázik és dobol

- Van egy kutyája Sissy, egy törpemalaca Yuma és egy teknőse, akit Oscar-nak nevezett el

- 8 tetoválása van

- Kedvenc étele: Cobb saláta és Pizza

- Kedvenc szín: zöld és ezüst

- Szereti az állatokat

- Az első tetoválást 18 évesen varratta fel a hátára

BTR a Popcornban és a Bravoban

Igen, egy év után még mindig vannak cikkek és poszterek az újságokban.
Első a Popcorn Csajok, amiben egy interjút olvashattok Kendallel (még címlapra is került), és egy posztert is találtok. Az interjúban leginkább a Heffron Drive nemrég megjelent akusztikus albumáról van szó. Úgy gondoltam, hogy holnap leírom ide a blogba, ha esetleg valaki nem tudta megvenni az újságot. (Reményeim szerint még mindig kapható)

A másik a Bravo, amiben egy rövid kis cikk van, hogy mi történt a srácokkal. Ezt a cikket is majd hozom, ha meglesz az újság. Amúgy rajta van a címlapon, hogy Big Time Rush, legalul a fekete csíkban, a második.

Előszó

Sziasztok!

Végre rávettem magam, és elkezdem ezt a blogot.
Annak ellenére, hogy a fiúk már nincsenek együtt úgy, mint Big Time Rush, de én még mindig szeretem őket, és reményeim szerint akadnak még Forever Rusherek. A képek alapján, amiket látni szoktam a közösségi oldalakon, még mindig találkoznak, és...
Innen jött az ötlet, hogy csinálok egy blogot, ahol kiteszem a képeket, amiket Facebookon, Twitteren és egyéb oldalakon osztanak meg, és persze olyan dolgokat, amik hozzájuk fűződnek. Ezt az oldal leginkább azoknak ajánlóm, akik igazi Forever Rushereknek tartják magukat, és kíváncsiak a fiúkra (még mindig).
Eddig nem vezettem ilyen rajongói oldalt, szóval előre is elnézést kérek, ha esetleg valamit rosszul csinálok. Próbálom sűrűn hozni a bejegyzéseket, de mivel egy nap több dolgot is raknak fel, úgy gondoltam, hogy rovatokat készítek. 
Például: James Facebook 1. 
Ez pedig azt takarja, hogy a napokban összegyűlt Facebook posztokat egy ilyen bejegyzésbe sűrítem. Ez attól függ. hogy milyen dolgokat tesznek fel. Ha valami nagyon érdekeset, akkor próbálom egyszerre hozni, de ha például csak egy átlagos képet, akkor egy ilyen rovatba kerül. 
Ha esetleg valamit láttatok, és én nem írtam róla, akkor nyugodtan szóljatok nekem kommentben, és én is megnézem. 
A blog desingjával kapcsolatban annyit mondok, hogy még nagyon az elején van, de természetesen próbálok majd csinálni egy jó kis fejlécet. 
Remélem, hogy akik Rusherként idetévednek, azoknak tetszeni fog, én igyekszem jól vezetni majd a blogot, és rendszerességgel hozni a képeket, híreket. 
Mi Rusherek tartsunk össze úgy gondolom, és ha régen szerettük őket, de igazán, akkor most se hanyagoljuk el őket.